Heincz Balázs

Bizonyára mindenki ismer idős embereket. Azokat a bácsikat, néniket, nagy vagy déd szülőket akik az életük során megéltek már számos olyan dolgot, amit a mai fiatalok egyáltalán, és még mi is csak alig tudunk elképzelni, felfogni. Amíg köztünk vannak, sokszor nem érezzük szükségét annak, hogy egy régi történetet többedjére is meghallgassunk, mondván rohanó világunkban erre nincs idő. Pedig az általuk elmesélt történetek képviselik az igazi történelmet. Nem pedig a történészek által megírt könyvek, amelyeket az éppen aktuális politikai szélirány kénye kedve szerint változtat meg. Így lehet nemzeti hősből áruló, és az árulóból nemzeti hős, egészen rövid idő alatt. És aki mindezt csupán könyvből tanulja, csak kapkodja a fejét, hogy ez tegnap még nem így volt, akkor most hogy is van ez? Meg kell hallgatni az öregeket, időt kell szánni arra, hogy minden történetet megismerjünk, hiszen ők ott voltak, megélték mindazt amiről mások csak írnak. Mi lehetne hitelesebb forrás annál, mint az ...