Migráció, terrorizmus, szegregáció...

Az európai migráns válság több mint egy évvel ezelőtt kezdett kezelhetetlen méreteket ölteni, és be kell látnunk, hogy a mai napig sincs hatékony megoldás, erre az Európát fenyegető, gazdasági és biztonságpolitikai veszélyre.

A problémára nem tud, vagy nem is akar, (ez még nem teljesen tisztázott) határozott, egyértelmű, mindenki számára világos lépéseket tenni az EU. Olybá tűnik, hogy a tagállamok az összefogás és a megoldás keresése helyett, egymásra várnak, miközben az unió szép lassan alkotóelemeire hullik szét. Várnak arra, hogy ki lesz az a "bátor", aki elrugaszkodva az unió által megkövetelt, meglehetősen konzervatív liberalista gondolkodástól, konzekvens lépéseket tesz, egy vélt vagy valós megoldás irányába. 
...és hogy ki lesz az aki gondolkodik, vagy cselekszik az ügyben? - az most mindegy is, de aki ilyet tesz abba előbb - utóbb rendszerint belekötnek. Majd később mikor elült a por, átveszik a jól hasznosítható ötleteket, kicsit átnevezve és a sajátként eladva, de ekkor már töretlen sikert és elismerést bezsebelve.

Kívülről tekintve az eseményeket, úgy tűnik, amellett hogy váratlanul érte Európát a migráns válság, nem tud vele mit kezdeni. Európa vezetőinek egy része még mindig befogadó, megértő ultraliberális politikát erőlteti, még a történtek ellenére is, a másik fele pedig a keményvonalas, már-már szélsőjobboldali migráns ellenes politikát tartja követendőnek. Gyanítom az előbbiek a valós problémától messze élik mindennapjaikat, és személyesen nem kellett megtapasztalniuk, hogy milyen együtt élni azokkal az emberekkel akik, nem akarnak és valószínűleg soha nem is fognak beilleszkedni egy számukra ismeretlen, idegen kultúrába. Míg az utóbbiak azok akik valamilyen formában már megtapasztalták az együttélés viszontagságait, és köszönik nem kérnek többet belőle.

Az "új honfoglalók" megpróbálják minden eszközzel a saját igényeiknek megfelelően átalakítani kultúránkat, eltiporni értékeinket, és mindazt ami egy homo europaeus számára fontos. Csak hát baj van, mert ott vannak az europoid őslakosok, és ezzel egyelőre még nem tudnak igazán mit kezdeni. Persze próbálkoznak a saját eszközeikkel. Alkalmazva a legősibb, legprimitívebb "állati" ösztönöket, az ijesztgetés, és a megfélemlítés eszközeit, tudva azt, hogy ez a fajta viselkedés meglehetősen idegen az őslakosok számára, és kultúrájuk ezt nem tudja megfelelően a helyén kezelni. Az ebből adódó helyzetekkel pedig a végletekig visszaélnek, és kihasználják azokat.
Olyan ez mint mikor a kisgyermek a határait feszegeti, és azt próbálgatja, hogy meddig mehet el, mi az a pont amikor a szülők nem bírják tovább és a "fenekére csapnak". Csakhogy ebben az esetben "rossz szülők" vagy inkább mulyák vagyunk, akik mindent megengednek a gyermekeiknek, következmények nélkül. Pedig még csak nem is a saját gyermekeink, és még csak nem is örökbe fogadottak, hanem csak egyszerűen valaki a küszöbön hagyta Őket, mondván valaki úgyis megtalálja, és gondját viseli majd. Ez viszont nem nevelés-erkölcstani aggály, amelyet egy terápiával helyre lehet hozni, hanem komoly következményekkel járó, példátlanul helytelen politikai és társadalmi magatartás, amelynek hatására ártatlan emberéletek forognak kockán, és rendszerint vesznek oda. 

Egyszerű matematika. Minden merényletben elhunyt áldozat, további 2 - 3 élő áldozatot generál. Az itt maradt élő hozzátartozók, ugyanúgy a társadalom lelkén száradó, és a társadalomra súlyos teherként, fájdalomként nehezedő áldozatok. Ők azok akik a válasz nélküli kérdést teszik fel, minden egyes alkalommal kisírt könnyes szemmel: MIÉRT?  

 A tömeges bevándorlás eredménye képpen, főleg az első időkben szűretlenül érkező tömegek, magukkal hozták az ellenőrizetlen, vagy éppen a szigorú ellenőrzéseken is átcsúszó, bűnöző, terrorista réteget. Mi magyarok ezt a történelem folyamán megtapasztaltuk, megtanultuk, talán ezért is vagyunk szkeptikusabbak a többi nemzetnél, na meg neveltetésünkből adódóan, de ebbe most nem merülök itt bele. Emlékezzünk csak vissza amikor a törökök a budai várban tárlatvezetésre mentek és utána még vagy 150 évig nézelődtek itt nálunk.
A migránsokkal érkező kezelhetetlen bűnözés, erőszak és terrorizmus magával hozza a szegregációt. Azt az elszigetelődést amelyet a félelem szül. Félelem az idegenektől, az életünket nap mint nap fenyegető erőszaktól és terrortól, és még ha nem is lenne több terrortámadás, a félelem magját elültették az emberek szívében, és az mostanra sikeresen gyökeret vert. Egymás után mondják le az előre megrendezett fesztiválokat, közösségi ünnepeket. Bezárkózunk, nem megyünk sehová, mert az utca veszélyes. Egy olyan hely ahol bozótvágó késsel támadnak a gyanútlan járókelőkre vagy rendőrökre, nem foglalkozva azzal, hogy  az áldozat férfi, állapotos nő vagy gyermek. Vonaton sem utazunk, mert ott pedig fejszével támadnak a békés utazókra. Egyszóval lassan be és elzárkózunk mindentől és mindenkitől, és amikor ez megtörténik akkor megtörténik... "akkor győznek majd az új honfoglalók".
A "migritek" erőssége az egység, és az hogy nem számít az emberélet, sem az övék sem az áldozataiké, nincs veszteni valójuk.  És mi? Velünk mi van? Nekünk mi az erősségünk? Nekünk is össze kell fogni, össze kell tartani. Vigyáznunk kell egymásra, mindenki fontos, mindenki számít valakinek. Mindenkit hazavárnak, és minden feleslegesen elfecsérelt emberélet, összetört kifacsart lélek értelmetlen veszteség, az amúgy is kétségbeejtően fogyatkozó társadalmunk számára.