Környezetvédelemről másképpen...

Manapság, ha nem is mindenki, de nagyon sokan zöldnek gondolják magukat. És amikor ez így alakul akkor hallhatjuk, az „öleljük meg a fákat”, „védjük meg a szegény kis arany sakálokat” ne lőjük már le őket stb... stb...

Viszont a lényeg mellett elsiklunk. Pedig emiatt levegőért kapkod a föld, és sikoltozva üvölt a természet. Mikor javíttattunk meg utoljára bármit is? Másképp kérdezem. Mi az, amit manapság egy szakemberrel meg lehet javíttatni? Vannak-e egyáltalán még szakemberek, javítók akik valóban javítanak?

A fogyasztói társadalom rabjai lettünk. Amikor elromlik valami, akkor nem javíttatjuk meg, hanem eldobjuk, és újat veszünk belőle. Nem javíttatjuk meg, mert nem tudjuk hol, és kivel. Nem javíttatjuk meg, mert nem lehet. NEM LEHET! Ez itt a lényeg. Olyan termékeket készítünk, amit csak eldobni lehet, javítani nem. Közben azzal nyugtatjuk magunkat, hogy az eldobott eszközeinket újra lehet hasznosítani. Pedig nem! Azaz csak részben, és a fennmaradó hulladékmennyiséggel mi lesz? Az nem számít? A gyárak a termékeik után környezetvédelmi adót fizetnek; de az újrahasznosíthatatlan hulladékot nem lehet bankjegyekkel eltüntetni.

Az idősebbek, de még a mi korosztályunk is emlékszik arra, amikor egy megvásárolt termék üvege betét díjas volt. Vissza kellett váltani és akkor megkaptuk az üveg árát. Az üveg ezután vissza került a gyárba, ahol kitisztították és újra forgalomba helyezték. Nem keletkezett csak minimális szemét. A PET palackot hírből sem ismertük, és a világ nagy vizein nem voltak regisztrált szemétszigetek, amelyeknek az alapját az általunk használt PET palackok képezik. Álságos megnyugvás lehet csupán, a szelektív hulladékgyűjtés által nyújtott műbéke, amely a környezetvédelemben való részvételünket sugallja. A szemétszigetek mégsem a csökkenő ökológiai lábnyomról tanúskodnak.

Beszéljünk egy kicsit a papírról is. Kérdezhetnénk, hogy mi van vele? Azt ne mond már, hogy az nem újrahasznosítható! – de az. Háromszor vagy maximum négyszer, amikor eléri a végső stádiumát, a tojástartót. Azt ugyanis nem nagyon reklámozzák, hogy a papír az újrahasznosítás során minden alkalommal veszít cellulóz értékéből, így mindössze három-négy alkalommal lehet újra felhasználni, utána a hiányzó cellulózt pótolni kell. Honnan is?... ja persze, az erdőből újabb fakivágásokkal.

És végezetül, de nem utolsó sorban a kedvenc témám, a hybrid vagy elektromos meghajtású #ultrahyperszuper környezetbarát autó. A kérdésetek jogos… Ezzel meg mi a franc bajod van? Hiszen ez tényleg környezetkímélő, és a káros anyag kibocsájtása a nullához konvergál. Ez valóban így van. Viszont az alkalmazott technológia korán sem nevezhető kiforrottnak és még kevésbé tökéletesnek. Az említett járművek az energiát, nagyméretű több cellából álló akkumulátorban tárolják, ezek az akkuk, nem javíthatók, a gyári előírás szerint csak egyben cserélhetők, és olyan anyagokat tartalmaznak amelyeket nem hogy újrahasznosítani nem lehet, de fokozottan veszélyes anyagként kell kezelni. Ilyet senki nem kíván a kertjébe! Továbbá ne felejtsük el, hogy a gépjármű előállítása során keletkező környezetszennyezés sem elhanyagolható. És még egy tény, ár érték arányban, a gépjármű az élettartama alatt nem hozza azt a megtérülést sem értékben, sem környezeti kihatásban amely az általa okozott negatív környezeti hatást ellensúlyozná, természetesen beleértve a gyártás folyamatát is. A hab a tortán pedig, hogy a kormán már dolgozik annak a megoldásán, hogy a töltéskor a gépjárműbe kerülő áramra jövedéki adót lehessen kivetni, ezzel kompenzálva a fosszilis tüzelőanyagok bevételéből kieső hiányt. Mert ugye zöldek vagyunk, és nem hajtunk fejet a kőolaj lobbi előtt, sőt támogatjuk a zöld törekvéseket.

Végezetül. Nincs bajom a zöld törekvésekkel, elítélem a környezetszennyezést, az erdő és állatirtást, és gyűlölök bármilyen olyan tevékenységet, amellyel gyermekeink, unokáink, utódaink zöld örökségét kótyavetyéljük el, és amellyel élhetetlenné tesszük bolygónkat.

Én mindössze azokat a zöld törekvéseket keresem, ahol valóban azért tesznek, amiért muszáj lenne, mint például a PET palack, és a fogyasztói társadalom.