Áldozatok a kereskedelem oltárán

Nem is olyan régen, volt szerencsém egy estét eltölteni a belvárosban. Egy körúti ki-beülős kocsmás szórakozóhelyen. Este nyolc óra körül indult be az élet igazán, fiatalok jöttek-mentek. Voltak akik beültek és hosszasan beszélgettek egy ital mellett, voltak akik benéztek és továbbálltak. Volt aki egyedül jött, és jöttek baráti társaságok, de megtalálható volt mindenféle náció. Ahogy a gyermek vers is mondja "fekete, fehér, tarka-barka". A lényeg az, hogy a jelzett vendéglátóipari egységben 15-17 éves gyerekek dohányoztak az ott vásárolt alkohol tartalmú ital társoságában.

...hát, idáig jutottunk...? A kereskedelmi egységek a bevételért cserében mindent feláldoznak? Hol van az erkölcs, az utódaink iránti aggodalom? Ilyenkor hol van az a szerv aki felügyeli a kiskorúak alkoholfogyasztásáról szóló törvény betartását?

...és ti kedves szülők, ti mire gondoltok akkor amikor kiskorú gyermekeiteket elengeditek az éjszakába egyedül szórakozni? Nem hallani elég rémtörténetet, bedrogozott, leitatott majd megerőszakolt és/vagy meggyilkolt fiatalokról?

Már azt sem igazán értem meg, hogy egy ilyen korú gyermek mit keres éjszaka a belvárosban, egy szórakozóhelyen, nem pedig azt, hogy iszik és dohányzik. Úgy érzem kicsit korán kezdik ezek a fiatalok a kontrollálatlan bulizást. Félreértés ne essék nem az a bajom, hogy buliznak, csak az egész ahogy történik az nem felel meg az én elképzelésemnek. Mert ilyenkor olyan nagyok, olyan felnőttek tudnak lenni, de amikor történik valami, akkor újra kisgyerekek lesznek. Minden szülő rémálma az a hívás amit soha nem akar hallani.

Mondhatnám hogy a mi időnkben..., de nem lenne igaz. Az viszont igaz, hogy a mi időnkben nem volt ennyi veszély és fenyegetés. Úgyhogy akinek nem inge ne vegye magára, a többiek pedig gondolkodjanak, vagy csináljanak amit akarnak.