"Mit kíván a magyar nemzet"

Megrekedtünk. Megrekedtünk az emlékezésben, az önámításban, abban a hitben, hogy lehet még jobb is. Megrekedtünk a múlt árnyainak tövében, elrévedezve, a bűvölettől kábultan, tehetetlenül. Mint egy bűvész előadásán. Amíg a piros kendőre figyelünk, addig ő, a fehéret elrejti.

Itt rekedtünk. Aki el akart menni már rég megtette, aki pedig menni akar az éppen csomagol. És a többiek? Velük mi lesz? A többiek nem tudják, nem akarják, vagy nem merik megtenni. Öli őket őseink tanítása, az "itt élned halnod kell"... de még meddig? Milyen áron?

Még mielőtt megköveznétek, lehet mondani, hogy ez hazafiatlan, és hogy, ez a gondolkodás nem viszi előre az országot. Pedig, DE! Az elégedetlenség az ami új utakat teremthet, ami cselekvésre késztet, hogy a történelem, megismételve önmagát, bebizonyítva, hogy van helye ideje és lehetősége a változásnak. 

Hogyan lehetséges az, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevőit hősöknek nevezzük, míg azokat akik 2006-ban, az akkor még MTV székház előtt, tüntettek azok már csak csőcselék voltak. Ötven év alatt nemzeti hősből csőcselékké avanzsált az ember aki, ki meri mondani a véleményét, és megküzd az elveiért és a szabadságáért.  

Sokszor olvasok üresnek tűnő, bosszantó frázisokat olyanoktól akik külföldön élnek hosszú évek óta. Újságcikkekben, posztokban, különböző fórumokon nyilatkoznak arról, hogy nekünk itt maradtaknak mit, és hogyan kellene tennünk, hogyan kellene élnünk az életünket, hogy az JÓ legyen.

Köszönünk minden jó tanácsot, de tudjuk, hogy hogyan kellene, hogy mi lenne a jó. Tudjuk, hogy a "nyugathoz" képest olyan mértékű az elmaradásunk minden tekintetben, hogy azt az elkövetkezendő kétezer évben nem hozzuk be. Azonban, mi akik itt maradtunk, tisztában vagyunk a tehetetlenségünkkel, azzal, hogy ami most van az nem jó, és hogy egy esetleges választás nem segít a problémáinkon. De úgy gondolom, hogy a jó tanácsokkal és azzal, hogy mit hogyan kellene csinálni tele van a padlás. Azoknak akiknek sikerült elmenni és külföldön karriert csinálni, talán nem kellene beleszólni abba, amitől távol kerültek, mint külső szemlélő tanácsokkal ellátni azokat akik itt ragadtak. Persze mondhatjuk, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, csakhogy ők onnan mentek el ahonnan a kerítést is ellopták már. Nem élnek itt nap mint nap, nem küzdenek itt nap-nap után mit tudnak ők a valódi problémáinkról. Úgyhogy azt hiszem egy interneten elcsattintott, Magyarországot általában súlyos kritikákkal illető, blog, cikk, vagy vélemény az Ő szájukból úgy hangzik, mintha egy földműves latinul beszélgetne a falu böllérjével a helyi kocsmában egy pohár rosé szürcsölgetése közben, a kvantum fizika nagy kérdésein elmerengve. Szürreális.

És hogy mit kíván a magyar nemzet? 

- olyan országban élni ahol a jövő és a megélhetés biztosított mindenki számára

- olyan országban élni ahol az egészségügy megfelelő ellátást biztosít, a rászorulók számára is

- olyan országban élni ahol nem kell heteket hónapokat várni egy orvosi vizsgálatra,vagy egy műtétre

- olyan országban élni ahol az oktatási rendszer nem csinál fáradt rabszolgát a gyermekeinkből, és  ahol a tananyag valóban a gyermekeink fejlődését szolgálja

- olyan országban élni ahol szent a sajtó és szólásszabadság, és nincs cenzúra

- olyan országban élni ahol a függetlennek nevezett szervezetek valóban függetlenek

- olyan országban élni ahol az adófizetők pénzét arra költik el, amire valóban szükség van

- olyan országban élni ahol az EU-tól kapott támogatások nem tűnnek el nyomtalanul

- olyan országban élni ahol a politikusok tetteikért felelősségre vonhatók

- olyan országban élni ahol a hazaárulás bűnét komolyan veszik és ennek megfelelő súllyal büntetik

- olyan országban élni ahol megbecsülik a kétkezi szakmunkát, és annak sem kell éhen halnia aki 

   ebből él 

Olyan sok ez? ...nem hiszem. Ébredj Magyarország, mert a végére hírvivője sem marad nemzetünknek.