Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2016

"Mit kíván a magyar nemzet"

Kép
Megrekedtünk. Megrekedtünk az emlékezésben, az önámításban, abban a hitben, hogy lehet még jobb is. Megrekedtünk a múlt árnyainak tövében, elrévedezve, a bűvölettől kábultan, tehetetlenül. Mint egy bűvész előadásán. Amíg a piros kendőre figyelünk, addig ő, a fehéret elrejti. Itt rekedtünk. Aki el akart menni már rég megtette, aki pedig menni akar az éppen csomagol. És a többiek? Velük mi lesz? A többiek nem tudják, nem akarják, vagy nem merik megtenni. Öli őket őseink tanítása, az "itt élned halnod kell"... de még meddig? Milyen áron? Még mielőtt megköveznétek, lehet mondani, hogy ez hazafiatlan, és hogy, ez a gondolkodás nem viszi előre az országot. Pedig,  DE ! Az elégedetlenség az ami új utakat teremthet, ami cselekvésre késztet, hogy a történelem, megismételve önmagát, bebizonyítva, hogy van helye ideje és lehetősége a változásnak.  Hogyan lehetséges az, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevőit hősöknek nevezzük, míg azokat akik 2006-ban, az akk...

Áldozatok a kereskedelem oltárán

Nem is olyan régen, volt szerencsém egy estét eltölteni a belvárosban. Egy körúti ki-beülős kocsmás szórakozóhelyen. Este nyolc óra körül indult be az élet igazán, fiatalok jöttek-mentek. Voltak akik beültek és hosszasan beszélgettek egy ital mellett, voltak akik benéztek és továbbálltak. Volt aki egyedül jött, és jöttek baráti társaságok, de megtalálható volt mindenféle náció. Ahogy a gyermek vers is mondja "fekete, fehér, tarka-barka". A lényeg az, hogy a jelzett vendéglátóipari egységben 15-17 éves gyerekek dohányoztak az ott vásárolt alkohol tartalmú ital társoságában. ...hát, idáig jutottunk...? A kereskedelmi egységek a bevételért cserében mindent feláldoznak? Hol van az erkölcs, az utódaink iránti aggodalom? Ilyenkor hol van az a szerv aki felügyeli a kiskorúak alkoholfogyasztásáról szóló törvény betartását? ...és ti kedves szülők, ti mire gondoltok akkor amikor kiskorú gyermekeiteket elengeditek az éjszakába egyedül szórakozni? Nem hallani elég rémtörténetet, be...

Migráció, terrorizmus, szegregáció...

Az európai migráns válság több mint egy évvel ezelőtt kezdett kezelhetetlen méreteket ölteni, és be kell látnunk, hogy a mai napig sincs hatékony megoldás, erre az Európát fenyegető, gazdasági és biztonságpolitikai veszélyre. A problémára nem tud, vagy nem is akar, (ez még nem teljesen tisztázott) határozott, egyértelmű,  mindenki  számára világos lépéseket tenni az  EU . Olybá tűnik, hogy a tagállamok az összefogás és a megoldás keresése helyett, egymásra várnak, miközben az unió szép lassan alkotóelemeire hullik szét. Várnak arra, hogy ki lesz az a "bátor", aki  elrugaszkodva  az  unió  által megkövetelt, meglehetősen  konzervatív  liberalista gondolkodástól, konzekvens lépéseket tesz, egy vélt vagy valós megoldás irányába.  ...és hogy ki lesz az aki gondolkodik, vagy cselekszik az ügyben? - az most mindegy is, de aki ilyet tesz abba előbb - utóbb rendszerint belekötnek. Majd később mikor elült a por, átveszik a jól hasznosítható ...

Budapesti Nyári Fesztivál vs. BKK

Tegnap megnéztük a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Traviatat. Az előadás a Budapesti Nyári Fesztivál keretében került megrendezésre, Miklósa Erika és Giuseppe Filianoti főszereplésével. A végén vastaps, ahogy azt kell, egyszerűen csodálatos volt. Mivel a szigetre nem lehet behajtani, és a parkolás mocskosul drága (1500 Ft/óra), ezért a Nyugati téren parkoltam és onnan a jó öreg BKV szolgálatait igénybe véve jutottunk el az előadás helyszínére. Amit történetemhez tudni érdemes a Budapesti Nyári Fesztiválról az az, hogy Budapest Főváros Önkormányzata szervezi, mentorálja és fővédnöke maga Tarlós István. Persze több más támogató és résztvevő szervezet és intézmény részvétele mellett. Az előadásnak megközelítőleg 3/4 11-kor volt vége, és a 26-os buszt még láttuk elmenni a szemközti megállóból, félig üresen, amikor a színház kapuján kiléptünk. Ami megdöbbentő és a szervezetlenség csúcsa az csak ezután következett. A menetrend szerint a következő és egyben az utolsó járat 11:07-ko...

Amikor rám tör...

...egy húzós fárasztó nap után, amikor már mindenki alszik, csak Én vagyok fent meg a lap topom, a félhomályban elmerengek dolgokon. Dolgokon amelyek nem feltétlenül fontosak. Este tizenegykor amúgy sem akarom feltétlenül megváltani a világot, - de ezek ott motoszkálnak agyam szövevényes tekervényhálózatain, kósza elektronok formájában. Mint az energiatakarékos izzó, amelyet ha lekapcsolunk még jó ideig pislákol. Ilyenkor jön az, hogy a gondolatokat formába kellene önteni, leírni vagy valami. Részben azért, mert nem hagynak békén, és így nem fogok tudni elaludni, persze a borzalmas éjszaka után másnapra elfelejtem őket, de éjszaka piszkálni fognak. Részben pedig azért, mert a gondolatok érzések fontosak. Számomra és azoknak akik lélekkel rendelkeznek mindenképpen. Ez az egész úgy kezdődött, hogy nagy zenészek műveit hallgattam munka közben egy megosztó portálról. Gary Moore, Pink Floyd, Genesis ...stb. ettől általában jobban megy a munka, és kicsit ki is kapcsolok. Sokszor van ez...

Hősök... (bulvária nyomdokában)

Furcsa világban élünk. Egy világban ahol, a normális, az elvárható számít különlegesnek. Hősnek nevezzük azt aki emberi, aki tisztességesen dolgozik, gyermeket nevel, egyszóval tisztességesen él. Hős az aki gyermekét, férfi létére, be tudja pelenkázni, és ne adj' isten meg is teszi? - vagy az aki meg tud főzni egy tál ételt, bevásárol? - vagy tízórait készít iskolás gyermekének? - vagy elmosogat, vagy kitakarít, és betesz egy mosást a mosógépbe? Ettől válik hőssé egy férfi? Tényleg? Ezek a dolgok jórészt olyan hétköznapi feladatok, amelyeket akkor is meg kell tennie egy férfinak, hogyha egyedül él. Természetesen nem a gyerekekkel kapcsolatos részek. Tudom, látom, hogy a társadalmi szerepek szépen lassan felborulnak ezzel torzulva a több évezredes identitást amely már-már a génjeinkbe ivódott. Mármint, hogy a nő háztartást vezet, és gyermeket nevel, a férfi pedig megkeresi a mindennapi betevőt. Ez ma már csak sztereotípia, hiszen van olyan nő aki karrierje, munká...