Hősök... (bulvária nyomdokában)

Furcsa világban élünk. Egy világban ahol, a normális, az elvárható számít különlegesnek. Hősnek nevezzük azt aki emberi, aki tisztességesen dolgozik, gyermeket nevel, egyszóval tisztességesen él.

Hős az aki gyermekét, férfi létére, be tudja pelenkázni, és ne adj' isten meg is teszi?

- vagy az aki meg tud főzni egy tál ételt, bevásárol?

- vagy tízórait készít iskolás gyermekének?

- vagy elmosogat, vagy kitakarít, és betesz egy mosást a mosógépbe?

Ettől válik hőssé egy férfi? Tényleg? Ezek a dolgok jórészt olyan hétköznapi feladatok, amelyeket akkor is meg kell tennie egy férfinak, hogyha egyedül él. Természetesen nem a gyerekekkel kapcsolatos részek.

Tudom, látom, hogy a társadalmi szerepek szépen lassan felborulnak ezzel torzulva a több évezredes identitást amely már-már a génjeinkbe ivódott. Mármint, hogy a nő háztartást vezet, és gyermeket nevel, a férfi pedig megkeresi a mindennapi betevőt. Ez ma már csak sztereotípia, hiszen van olyan nő aki karrierje, munkája okán többet keres egy férfinál, és esze ágában sincs gyermeket nevelni, háztartást vezetni, és van olyan férfi aki GYES-re megy és átvállalja a "női szerepeket". Ez a téma magában is megér egy külön írást, de most nem erről van szó! 

Akkor miről is? - hát arról, hogy ne emeljünk már piedesztálra mindenféle médiumokban celebkéket, azért, mert sikerült egyedül bepelenkázni a saját gyermekét. Ezt megtettem én is, és több más édesapa is jó néhányszor, anélkül hogy ezzel felborzoltuk volna a média világát.

Legyen már természetes az, hogyha megfáradt feleségünk, párunk, szerelmünk hazaér akkor segítünk neki, hogy kicsit könnyebb legyen a házimunka. Amely jelzem nincs törvénybe foglalva, hogy A-Z -ig a nő feladata. Közös teher, közös gond, közös megoldás.

Hölgyeim! Valóban így van? Amikor munka után fáradtan hazaértek, párotok egy fotelban a TV előtt vár titeket sörrel a kezében közömbösen, mit sem törődve azzal, hogy hogyan is érzitek magatokat? Valóban elvárják tőletek, hogy mindent elvégezzetek egyedül, amíg a ház ura a kisujját sem mozdítja? 

Ez tényleg így lenne?- ha igen, akkor az nagyon elszomorító a férfi társadalomra nézve, és én hálát adok az én jó édesanyámnak, hogy EMBERT faragott belőlem, igazi embert. És mielőtt szó érné a ház elejét én is férfi vagyok. Megvannak a magam hibái, természetesen nem vagyok tökéletes, de megteszem amit kell.

Úgyhogy celebkék, pelenkára föl, és álljatok helyt, ahogy azt a férfiúi becsület megkívánja, de ne várjatok érte SUPERHERO kitüntetést. 

P.S.: Ja! Ciki azért a kamerák előtt pelenkázni, mert lanyhult a közösségi érdeklődés irántunk.